Nos, hĂĄt igen. Sokszor ĂĄtkoztĂĄk, rĂĄztĂĄk az ĂśklĂźket és suttogva a halĂĄlba kĂ­vĂĄntĂĄk az emberek azt a bizonyos ĂĄtkost. Sem kenyeret, sem tojĂĄst, sem hĂşst nem kaptunk, a vajat lĂĄtĂĄsbĂłl sem ismertĂźk, és egy hĂłnapra mĂĄsfél margarin, meg 3 kg krumpli volt a fejadag... Az egyetlen csokolĂĄdé, amit kapni lehetett, egy félbe vĂĄgott tojĂĄsra hasonlĂ­tott, valami sĂĄrga tĂśltelék feszĂ­tett a kĂśzepében, ami olyan kemény volt, hogy ha nem vigyĂĄztunk, agyrĂĄzkĂłdĂĄst kaptunk, ha kettéharaptuk... Ha ugyan ketté tudtuk harapni. Ha nem, hĂĄt elszopogattuk. JĂł sokĂĄig kitartott...

KarĂĄcsony elĂľtt kilĂłra vettĂźk a hĂĄzilag fĂľzĂśtt szaloncukrot, és az évek Ăłta gyĂťjtĂśgetett, ĂĄltalĂĄban egyszerĂť ezĂźstszĂ­nĂť, ĂşjrafelhasznĂĄlĂłs szaloncukorpapĂ­rba csomagoltuk, amihez kézzel vĂĄgtuk rojtosra a szalvétĂĄt. Mert akkoriban még jĂĄrt egy belsĂľ, fehér réteg is a cukorkĂĄkra. FelvĂĄgottért egy egész délutĂĄnt ĂĄlltunk sorba, és kaptunk fejenként fél kg-ot. Ha hĂĄrman nyomattuk ki a szuszt magunkbĂłl, mindjĂĄrt volt mĂĄsfél kg, vĂ­zĂ­zĂť szalĂĄmink, amit sosem ettem meg. Kivéve a parizert, sĂźtve, krumplipĂźrével. Ez is ...

Folytatás a blogon ... eveskozben.blogspot.com/2011/12/szoci...